Sokszor olvastam a külföldön élő magyarokról, hogy a magyarok mennyire nem segítik egymást. Ugyebár ismerem a viccet az ördögről, akinek nem kell őrizni a magyarok üstjét a pokolban, mert aki ki akar mászni, azt visszahúzza a többi, az ember azt gondolja, hogy az ilyen történeteknek csak van valami valóságlapja.
én eldöntöttem, hogy nem leszek ilyen. Már csak azért sem, mert általánosságban hiszek abban, hogy az ember elkerülheti a nagyképű seggfejjé válást, ha nem felejti el, hogy honnan jött. Úgy vagyok vele, hogy az csak egy dolog, hogy most még tudom, hogy milyen nagy segítség volt a kezdetekkor, minden apró segítség, vagy akar egy jó szó, de jó lenne, ha ez később is eszembe jutna.
Ennek megfelelően, amikor az ismerősöm ismerőse (értsd: fingom nincs ki ez) megtalált, hogy segítsek neki munkát keresni itt, nem hajtottam el a halálba, annak ellenére, hogy éppen napi 12-14 órákat dolgoztam egyhuzamban, a hétvégéket is beleértve, hanem érdemben válaszoltam a levelére. Megérdeklődtem, hogy mégis mit szeretne csinálni, mihez ért, beszél-e nyelvet, illetve rávilágítottam, hogy a férje kevéssé indul jó esélyekkel edzőként, mert bár elévülhetetlen érdemei vannak, de mindez egy olyan sportágban, ami itt finoman szólva sem népszerű… (nem síelés, de majdnem)
Az ezt követő levélváltásainkból kiderült (még volt egy pár), hogy nem tud angolul, nincs semmi értékes szakmája, igazából nem is tudja, mit szeretne csinálni, de azért szeretne sok pénzt keresni, valamint nem elég, hogy fogalma nincs az itteni életről, de amikor en elkezdtem felvázolni a lehetőségeket, megsértődött és elmagyarázta, hogy én ezt nem jól tudom. Ott dobtam le a láncot, amikor azt bírta mondani, hogy ne magyarázzak, mert ő már volt itt, van itt pénz, hogyha fel tudtak építeni egy sípályát a sivatagban, akkor nehogy már itt ne kapjon munkát. Nem egészen értettem, hogy szerinte mi az összefüggés, válaszként csak annyit írtam, hogy mindenképp szólok neki, ha tudok valami lehetőséget, nem akartam bunkó lenni.
Kifejthettem volna, hogy pont azért van sípálya a sivatagban, mert az arabok nem hülyék, vigyáznak a pénzükre, és csak arra költenek, amiből később még több pénzük lesz és arra is csak annyit, amennyit nagyon muszáj. De nem hiszem, hogy lett volna értelme…
Tehát, most van még egy magyar, aki otthon sztorizik mindenkinek, hogy a külföldön élő magyarok, mind undorító beképzelt bunkók es nem segítenek egymásnak… és az is lehet, hogy utána tudálékos arckifejezéssel elmeséli az ördögös viccet...
Egyébként ellenkező példát is tudok: egy itt élő magyar haveromat kirúgtak. Mondtam neki, hogy megkérdezem az egyik kliensünket, nem kell-e ember, mert pont a szakmájába vág, amivel foglalkoznak. (nem mellesleg nekem is jó lett volna ha van ott egy magyar…) a válasz: Hagyd csak ez az én problémám, ezt nekem kell megoldanom. Talán nem véletlen, hogy két hét múlva már talált munkát.
Sokkal jobbat, mint ahonnan kirúgták.