A külföldre költözésnek mindenki esetében más az oka, azért én azt gondolom, hogy két kategóriát mindenképp fel lehet állítani. Az egyik a szerelem/ házasság a másik a karrier/ pénz vonal. Van még a kalandvágy kategória, de az előbb utóbb beleolvad valamelyikbe, mert ahogy az ember öregszik egyre kevéssé vicces hosszú hajjal és gitárral csövezni a pálmafák alatt, bármennyire is szép a naplemente.
Aztán persze amikor megjelenik otthon sok idegenbe szakadt magyar, akkor aztán azt mesél amit akar. Úgy ahogy ő akarja… Hogy hű mekkora császára az életnek. Persze erről nem csak ő tehet, mert a környezete is ezt várja tőle, hogy lehessen mesélni, hogy merbezzegajaninémetbe’… Van bennünk valami önsorsrontó irigykedés, ami majdnem az összes kapcsolódó társalgáskor előjön. Tegye fel a kezét, aki nem hallotta mesélni még társaságban, hogy bezzeg az XY Németországban már a harmadik BMW-jét veszi stb stb.
Van egy típus aki szereti azt érezni, hogy valahol a világban kolbászból van a kerítés. Nem ő a lúzer, csak rossz helyre született. (ami ugyan kétségtelen, de ettől még nem kell lúzernek lenni) Nem érdekli, hogy mit csinálok, mennyi pénzért, csak annyit lát, hogy DUBAI és a kapcsolódó sztereotípiákat . (ami erősen átfedő halmaz a Blikk cikkekkel) Mintha kábé az enyém lenne az összes yacht a kikötőben és egyik lennék az itteni milliárdosok közül. Persze aztán nem érti, hogy miért nem viszek neki ajándékba Ferrarit, meg toronyórát lánccal, de legalább is miért nem evidens, hogy meghívom és kifizetem a költségeit… Szerencsére az én ismerőseim között nem nagyon van ilyen, nomeg ezek hamar megtalálják a párjukat a Németországból hazatért takarítóban aki a pusztulat kocsmában királykodik, egy napig ő itatja az egész kimérést, majd visszamegy Münchenbe fagyasztott pizzát enni.. .
Amit sokkal kevésbé tudok megérteni, azok azok, az általában műveltebb, értelmesebb emberek, akik ennél mélyebben gondolkodnak. Legalább is próbálnak, csak nem megy. Mert ugye a saját udvarunkból nehéz kilátni. Tágra nyílt szemmel kérdez: Jól meggondoltad? Biztos, hogy jó lesz így nektek? Még jobb a szakértő típus: hát én biztos nem vállalnám ezt a helyetekben, én el nem mennék itthonról… Nem tudtok a feneketeken maradni…. És így tovább…..
Persze. Szerinted azért költöztem a világ túlfelére, mert otthon milliomos lettem és elkezdtem unatkozni? Egy ideig félig viccesen visszakérdeztem, hogy : Igazad van, mikorra intézted nekem az állásinterjút? Rémült tekintet: \ milyen állásinterjút? Ahol legalább feleennyit keresek, mint itt, mert akkor már mennék is haza.Persze ebből aztán lett sértődés, hogy bunkó vagyok az idősebbekkel, úgyhogy leszoktam róla. Most már inkább kerülöm a témát, de most meg az van, hogy milyen beképzelt vagyok , mert nem beszélgetek a dolgaimról…
Alapvetően leszoktam arról, hogy nagyon ecseteljem, hogy miért vagyok itt. Az én életem így alakult, jelen esetben boldog vagyok vele. Azok akiknek én csak a “Dubaji ismerős” vagyok, majd szépen elkopnak majd a körből. Aztán szép lassan kiderül, hogy kik az igazi barátok otthon. Mert csak ők fognak megmaradni az biztos.
