Vezetni tanulok (3. rész)

 2012.04.03. 11:03

Kezemben a jogsim!

Három hét aligalvás és 240,000 forint árán megkaptam a jogsim és kaptam egy szép kis oklevelet, amiben, megállapítják, hogy tudok vezetni. Köszi. Ha lehetne legközelebb ezerötér' megmondom inkább, magamtól...

Meglepően felpörögtek az események az autósiskolában. Onnantól, hogy megvolt a parkolási tesztem, elég gyorsan letudtam a kötelező vezetést.Az ügyintéző már arcról ismert, tudta, hogy bármi van, tapadok rá, mint a pióca, hiába akar lerázni, úgyhogy gyakorlatilag az elérhető legjobb időpontokat sikerült befoglalnom. Ugyan borzasztóan elfáradtam ,mert ezzel kilőttem a hétvégéim, meg a reggeleim, de megérte. 

A forgalom oktatóm Frank lett, aki egy észak indiai csóka és ami meglepő, hogy keresztény. Megtudtam, hogy egy olyan környékről származik, ahol mindenki római katolikus, pedig Indiának mindössze 4%-a katolikus vallású. Teljesen odavolt meg vissza, hogy én már voltam Rómában, nyilván ez Budapestről nem egy nagy mutatvány, de Indiából azért nehezebb ügy. Mindenesetre én biztattam, hogy ha teheti Dubajból menjen el, azért innen megfizethetőbb.

Alapvetően rendes volt, mondta, hogy látja, hogy jobban vezetek mint ő, de azért megtanítana, hogy hogyan fogok tudni levizsgázni. Ebben maradtunk. Elég jól haladtam, mondjuk az elég komoly nehézség volt, hogy csak és kizárólag kettesben kanyarodhattam, állandóan végig kellett látványosan bámulászni az összes tükröt... Arról hamar lebeszéltem, hogy piszkálja a fékpedált mellettem, szentül megígértem neki, hogy nem nyírom ki magunkat.

 Próbavizsga. Hárman plusz vizsgabiztos bezsúfolva a kocsiba. Én jobb hátul. Konzervdoboz feeling. Egyik indiai kezd. Már az elején látom, hogy baj van, annyira remeg a keze, hogy a kormányt nem tudja fogni. Megnyugszom, ha ez átmegy, akkor én kitüntetést is kapok.  Na nem megy át, mivel az első balkanyart sikerül úgy vennie, hogy a kanyarodás után továbbfordul be a szembesávba. Egy érkező kisteher elé. Ha azt mondom, hogy beszartam, finom vagyok, nem egy jó érzés egy ilyen konzervdobozban nézni ahogy sikító gumikkal közeledik az ablakodhoz egy teherautó...  Komolyan azt hittem, hogy ott halunk meg. Azt az egyet nem értem, hogy az oktatója, miért gondolta, hogy ezt az embert vizsgára lehet engedni?

 A próbavizsga utáni hátralévő nyolc órára már új oktatókat kaptam, akik már nem nagyon erőltették az ilyen tükrös kötelező köröket. Megint egy jellemző kulturális sajátosság: azt mondja az oktató. Miért nem megyek gyorsabban? Legyek bátor, mutassam meg a  vizsgabiztosnak, hogy tudok vezetni. Mondom, ez oké, de 60-as táblánál hetvennel, az azért nem egy sikersztori,  úgy kivágnak ahogy kell. De, de nyomjam csak neki. Gondoltam, na baszki, ha neked ez kell, kitolom a szemét a verdádnak, vissza három padlógáz, csávó üvölt mellettem EZ AZ, EZ AZ VÉGRE, MEGY EZ NEKED!!!! Egyre figyelj, hogy a szabályokat tartsd be! He?!?!? Milyen szabály, bakker, amikor 100-al megyek a hatvanas táblánál??????? 

 Végül valahogy ezt úgy fordítottam le a jövőre nézve, hogy tartsd be a szabályokat, amikor lebukhatsz és bajod lehet belőle....Mindenesetre a vizsgán nem mertem gyorshajtani... tutira mentem....

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dubaimaskepp.blog.hu/api/trackback/id/tr424360810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.