Volt most egy projekt, ami meglehetősen nemzetközi csapatot hozott össze.  Többek között németek és angolok dolgoztak együtt. Az angol srácok elsütötték az összes németes- nácis viccet, amit én legutoljára gyerekkoromban hallottam. Úgy látszik nekik a második világháború valahogy élénkebben megmaradt…

Ez amolyan kedves- történelmes sztori, de korántsem vagyok jó véleménnyel az itteni angolokról. Azt nem tudom milyenek, akik nem hagytak el a kis szigetüket, de az biztos, hogy ritka antipatikus egy népség akik itt vannak.

 

Először is a világhoz való hozzáállásuk.  Mindent tudnak, mindenre van válaszuk, megoldásuk, megmondják a frankót… Csak úgy lehet, ahogy ők gondolják.  Döntést hoznak. Akkor is, hogyha fogalmuk nincs a témáról. Ha hibáznak (persze, hogy hibáznak, mert akkor is döntenek, ha fingjuk nincs valamiről) akkor hasznát veszik a másik két beléjük nevelt tulajdonságuknak: A saját seggük bevédésének képessége es a mindent megmagyarázás képessége.  Ha adtál egy briefet és abban egy vessző hiba van, akkor már simán rádverik, hogy azért rontották el a melót, mert nem adtál rendes briefet. Tök mindegy, hogy a vessző valójában az oldalszámból hiányzik.

Hogyan váljunk tehát autentikus angollá?

Mindenekelőtt: A sales a minden.  Adjuk el, ígérjünk meg mindent, aztán majd lesz valahogy. Az adott termék/ szolgáltatás eladásában sose zavarjon, hogy nem fogunk tudni teljesíteni.  Amikor írásba kell adni, amit ígértünk, akkor a lehető legkevesebbet tegyük bele magunktól (hátha a megrendelő elfelejti), de mindenképp tegyünk apró betűs részt a végére egykét kis trükkös megjegyzéssel. A tárgyaláson viselkedjünk úgy, mintha a többiek kedvéért leereszkedtünk volna a pórnép közé az Olympusról. Ha nem értünk a témához, akkor szaktudásunkat nagyhangúsággal és teljesen alap evidenciák erőszakos hangoztatásával palástoljuk.  Ezt megelőzendő, bármilyen elhangzó konkrét kérdésre (pl. ez fekete legyen vagy fehér) adjunk legalább 3 perces választ (lásd bullshit), mindezt olyan szóvirágokkal, hogy egy született angol se értse, nem hogy egy külföldi.  Ha a partner még ezután is  visszakérdezne, akkor ezt fejeljük meg megy még hosszabb még érthetetlenebb monológgal, illetve a jelenlévő angol kollégával való összeröhögéssel. Miután az adott szolgáltatás teljesítése megtörtént, kössünk bele az élő fába is, hogy miért nem akarjuk kifizetni, lehetőleg a legabszurdabb indokkal.  Ha nem találunk semmi fogást a másikon, próbálkozzunk be nyilvánvaló hazugsággal. Amikor a hazugságra fény derül tegyünk úgy mintha a másik lenne a hülye (lásd szóvirágok ésatöbbi)

Ami mindennél fontosabb, hogy igazán autentikus angollá váljunk: Az én hibám/ elnézést szavakat akkor se vegyük a szánkra, hogyha tüzes vassal kínoznak, kivétel az az eset, ha a másik amúgy sem várja  az elnézéskérésünket és csak üres fecsegésnek szánjuk.

Címkék: angol angolok gyarmat sales

A bejegyzés trackback címe:

https://dubaimaskepp.blog.hu/api/trackback/id/tr114456394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sydneyke 2013.11.28. 01:17:36

Várom a filippinós posztot :)