Külföldön lakni

 2012.06.12. 15:34

A külföldre költözésnek mindenki esetében más az oka, azért én azt gondolom, hogy két kategóriát mindenképp fel lehet állítani. Az egyik a szerelem/ házasság a másik a karrier/ pénz vonal. Van még a kalandvágy kategória, de az előbb utóbb beleolvad valamelyikbe, mert ahogy az ember öregszik egyre kevéssé vicces hosszú hajjal és gitárral csövezni a pálmafák alatt, bármennyire is szép a naplemente.

100_3833.jpg

Aztán persze amikor megjelenik otthon sok idegenbe szakadt magyar, akkor aztán azt mesél amit akar. Úgy ahogy ő akarja… Hogy hű mekkora császára az életnek. Persze erről nem csak ő tehet, mert a környezete is ezt várja tőle, hogy lehessen mesélni, hogy merbezzegajaninémetbe’… Van bennünk valami önsorsrontó irigykedés, ami  majdnem az összes kapcsolódó társalgáskor előjön. Tegye fel a kezét, aki nem hallotta mesélni még társaságban, hogy bezzeg az XY Németországban már a harmadik BMW-jét veszi stb stb.

Van egy típus aki szereti azt érezni, hogy valahol a világban  kolbászból van a kerítés. Nem ő a lúzer, csak rossz helyre született. (ami ugyan kétségtelen, de ettől még nem kell lúzernek lenni) Nem érdekli, hogy mit csinálok, mennyi pénzért, csak annyit lát, hogy DUBAI és a kapcsolódó sztereotípiákat . (ami erősen átfedő halmaz a Blikk cikkekkel) Mintha kábé az enyém lenne az összes yacht a kikötőben és egyik lennék az itteni milliárdosok közül. Persze aztán nem érti, hogy miért nem viszek neki ajándékba Ferrarit, meg toronyórát lánccal, de legalább is miért nem evidens, hogy meghívom és kifizetem a költségeit… Szerencsére az én ismerőseim között nem nagyon van ilyen,  nomeg ezek hamar megtalálják a párjukat a Németországból hazatért takarítóban aki a pusztulat  kocsmában királykodik,  egy napig ő itatja az egész kimérést, majd visszamegy Münchenbe fagyasztott pizzát enni.. .

Amit sokkal kevésbé tudok megérteni, azok azok, az általában műveltebb, értelmesebb emberek, akik ennél mélyebben gondolkodnak. Legalább is próbálnak, csak nem megy. Mert ugye a saját udvarunkból nehéz kilátni.  Tágra nyílt szemmel kérdez: Jól meggondoltad? Biztos, hogy jó lesz így nektek? Még jobb a szakértő típus: hát én biztos nem vállalnám ezt a helyetekben, én el nem mennék itthonról…  Nem tudtok a feneketeken maradni….  És így tovább…..

Persze. Szerinted azért  költöztem a világ túlfelére, mert otthon milliomos lettem és elkezdtem unatkozni? Egy ideig félig viccesen visszakérdeztem, hogy : Igazad van, mikorra intézted nekem az állásinterjút?  Rémült tekintet: \ milyen állásinterjút? Ahol legalább feleennyit keresek, mint itt, mert akkor már mennék is haza.Persze ebből aztán lett sértődés, hogy bunkó vagyok az idősebbekkel, úgyhogy leszoktam róla. Most már inkább kerülöm a témát, de most meg az van, hogy milyen beképzelt vagyok , mert  nem beszélgetek a dolgaimról…

Alapvetően leszoktam arról, hogy nagyon ecseteljem, hogy miért vagyok itt. Az én életem így alakult, jelen esetben boldog vagyok vele. Azok akiknek én csak a  “Dubaji ismerős” vagyok, majd  szépen elkopnak majd a körből. Aztán szép lassan kiderül, hogy kik az igazi barátok otthon. Mert csak ők fognak megmaradni az biztos.

Címkék: élet munka magyar utazás magyarország angol állás expat munkanélküliség jólét keleti munkanélküli dubaj emirátusok arábia kivándorol

A bejegyzés trackback címe:

https://dubaimaskepp.blog.hu/api/trackback/id/tr94583556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macsek33 2012.06.12. 16:34:23

Ez (szokás szerint) tetszett. Tényleg lehet abban valami igazság, hogy az lesz az igaz barát, aki pár év távlatból is rákérdez, hogy "szia haver, hogy vagy a messzi távolban" úgy, hogy semmi érdeke nem fűződik hozzá. Biztos el kell telnie jó időnek ahhoz, hogy a "te figyu, szerezzél már nekem valami melót" ismerősök elkopjanak.

shitgun 2012.06.13. 07:07:24

Velős összefoglalás tetszik. Én mindig túl gyáva voltam ahhoz, hogy kiköltözzek, pedig kapacitáltak többször. Valahogy nem megy a nagy váltás, 30-on túl meg már egyáltalán nem is mozgat a dolog. De jól ismerem a kintről nagyotmondó típust, akiről aztán kiderül a szomorú és olykor nevetséges valóság. Tudok olyanról is, aki nagyjából megvetette a lábát, van normális munkája, pénze, mégse irigylem, mert én nem lennék a helyében. Olyan is volt, aki előadta, hogy étteremvezető, megállás nélkül bulizik, és császár helyen lakik. Aztán mikor közös ismerős kiment hozzá, kiderült, hogy egy egyszemélyes sarki büfében robotol, egy lukban lakik két másikkal, és mikor kérdezték tőle, hogy a közeében hol egy jó kocsma, egyet se tudott mondani.

Mbraun 2012.06.13. 09:52:05

Mindenki szerezzen maganak kulfoldi munkat. Mar nagyon sok forum, es blog foglalkozik a kulfoldre koltozessel. Nagyon sokan ugy akarnak kulfoldon kimenni,hogy kurvara nem beszelnek semmilyen nyelvet, a magyaron kivul.
Nem segitek, mert nekem se segitett senki.
Ha valaki megsertodik emiatt, kurvara nem erdekel. Nem vagyok szeretetszolgalat.
Tanuljon nyelveket es szedje ossze magat, es penzt hozza, mivel altalaban sokaljak mikor osszeszamolom hogy mennyi zseton szukseges.

Lee&a 2012.06.13. 10:03:08

Én megemelem a kalapom az előtt, aki mer lépni, kimenni és mindezt még ésszel is csinálja, nem pedig vak ló módjára indul neki az ismeretlennek.
Azt szabad tudni, hogy egyedül vagy családdal vágtál bele?

euro_állás · http://www.euro-allas.hu/ 2012.06.14. 18:21:32

Wow, végre egy követendő példa! :) Szerintem nagyon fontos a hozzáállás. Szerintem aki okosan csinálja a dolgait, nem érheti csalódás!

Dzsekszi 2012.06.20. 19:37:24

Szeretem olvasni a beszámolóidat,nagyon érdekesnek és tanulságosnak tartom. Egyébként egyetértek az előttem szólóval...Várom a fotóalbumot is.Köszike! :) Érdekes világ lehet.Minden jót kívánok.